56 vers

Egy tizennégy éves kamasz egész életére kiható emlékei a forradalomról. Nem komor, fekete-fehér képek, szemben a korabeli dokumentumokkal, hanem színesen, vibrálóan elevenek. Bizarr humor, ködöt oszlató verőfény. Hírek, ál- és rémhírek. Derűsen rigmusokat skandáló, halálba menetelő kalauzlányok, elszánt jampecek, kényszersorozott parasztlegények, ipari tanulók, kínzókamrák levert veséjű papjai. Leomló falak közt mozgó árnyékfigurák. Felbolydult nappalok és világos éjszakák. Esztendők kényszerű némasága után újra megkonduló harangok. Ákombákom röplapokon és falragaszokon üzenetek, kódolt hírek, sután átszellemült, Petőfi hangját próbálgató versek. Furfangos diákok, akik az átöltözött és bujkáló ávósokat keresik. Kiégett tankok a járdaszélen. Mendemondák, a városi folklór félálomi történetei. Születő legendák: egy francia suhancé, a proli-gólem Falábú Jancsié, a Víg utcai lányoké, akik kétes mesterségüket félrelökve fegyvert ragadnak. Egy gyerekotthonnak álcázott ávósház titka. Pincék és kazamaták. Az alkalmi börtönné átalakított Józsefvárosi Plébániatemplom. Csikorgó lánctalpak, sortűz és vér. Rögtönzött sírok a város parkjaiban. Lyukas zászlók, remény és reménytelenség. Történelmi napok nem fakuló emlékei.