A JAZZ

Pernye, miközben nagyon sokat tud a zenéről - mind elméletileg, mind lexikálisan -, képes úgy beszélni róla, hogy az a még zenét sohasem tanult ember számára is szórakoztató legyen, de egy muzsikus, vagy értő számára is rendkívül élvezetes és tanulságos. Pedig zenéről beszélni nem könnyű. Különösen úgy, hogy ne hassék okoskodásnak, tudálékosnak. Az a természetes, egyszerű, világos beszédmód, ami Pernye sajátja, nem is olyan egyszerű, mint aminek látszik. Óriási tudás, remek írás és beszédkészség szükségeltetik hozzá. Rendkívül frappánsan és szellemesen fogalmaz meg lényeges igazságokat, amitől több és érdekesebb ez a könyv, mint a többi hasonló. (...) Több mint negyven év telt el tehát az első kiadás óta, és ez sok idő abszolút értelemben is, de különösen sok egy olyan gyorsan, és folyamatosan változó műfaj esetében, mint a jazz. Rendkívül érdekes olyan könyvet olvasni, ahol a szerző kortársként elemzi nagy muzsikusok pályáját és teljesítményét. Felmerül a kérdés, mennyire állta ki az idő próbáját Pernye könyve? A mai (jazzben tájékozott) olvasó számára egyértelmű a válasz: tökéletesen. Megállapításai, elemzései a jazztörténeti korszakokról és az abban fontos szerepet játszó, meghatározó művészekről ma is ugyanolyan találóak és igazak, mint évtizedekkel ezelőtt. (Dés László)