Ha nincs kegyelem

Az ősz első hűvös fuvallata már végigsöpört Velence utcái és lagúnái fölött, de még tartja magát a nyár. Legalábbis ami a bűnözőket illeti, akik nem tértek vissza szabadságukról, gondolja Brunetti felügyelő, és az uborkaszezon tétlenségéből akkor sem billen ki, amikor feleségének egyik tanítványa szokatlan kérdéssel keresi fel. A fiatal lány azt akarja megtudni, kaphat-e kegyelmet halott nagyapja, akit valaha elítéltek egy bűnügyben. A felügyelő nem tud mit kezdeni az esettel, mígnem egy nap Claudia gyilkosság áldozata nem lesz. A nyomok évtizedekkel korábbra, a második világháború idejére vezetnek vissza, és Brunetti rég eltemetett titkokba botlik. Nem könnyíti meg a dolgát, hogy a lánynak látszólag nincs családja. Egyetlen élő rokona egy idős osztrák hölgy, a nagyapa egykori szeretője, aki barátságtalan, szűkös lakásában feltűnően értékes műgyűjteményt őrizget. Miután az idős asszonyt is holtan találják, sürgetővé válik, hogy Brunetti mélyebbre ásson a nácikkal való kollaboránsok és az olasz zsidók vagyonát elkobzók rejtegetett múltjában. Keserű tapasztalat, hogy kevesen segítenek feltárni a nyomasztó titkokat.
Donna Leon nem csak a szövevényes bűnügy szálait göngyölíti fel, hanem arra is figyelmeztet, milyen kockázatos, ha egy közösség nem néz szembe a múltjával.