A TANULÓ TÁRSADALOM MEGTEREMTÉSE

Már régóta tudjuk, hogy az életszínvonal növekedése a technológiai fejlődésnek és nem a tőkefelhalmozásnak köszönhető. Az is világos, hogy a fejlett és fejlődő országokat nem az erőforrásbeli vagy a termelésbeli különbségek, hanem tudásbeli szakadék választja el egymástól. Sőt a fejlődő országok növekedési üteme nagyrészt attól függ, milyen gyorsan tudják ezt a szakadékot eltüntetni. Ezért, ha meg akarjuk érteni, hogyan növekednek és fejlődnek az országok, elsősorban azt kell tudnunk, hogyan tanulnak, hogyan lesznek hatékonyabbak, és mit tehet az állam a tanulás elősegí­tése érdekében. Joseph E. Stiglitz és Bruce C. Greenwald könyvükben bemutatják, mennyire fontos ez a felismerés mind az elméleti közgazdaságtanban mind a gazdaságpolitikában. Kenneth J. Arrow 1962-es Csinálva tanulás című cikkéből kiindulva elmagyarázzák, miért különbözik a tudás előállítása más javak termelésétől, és hogy önmagukban miért nem hatékonyak a piacok a tudás létrehozásában valamint elterjesztésében. A növekedésben és a fejlődésben középponti szerepet játszik a tudásbeli szakadékok megszüntetése és a lemaradók tanulásának segítése. A tanuló társadalom megteremtése azonban ugyanilyen fontos a fejlett országokban is, ha meg akarjuk őrizni a már elért életszínvonalat. Stiglitz és Greenwald a kifinomult gazdasági elemzéseket közérthető formába öntve az endogén növekedés olyan új modelljeit mutatják be, amelyek fenekestül felforgatják a helyi és a globális politikáról, illetve a kereskedelmi rendszerekről korábban kialakult nézeteket. Levezetik, hogy miképp segíthetik a jól tervezett kereskedelem- és iparpolitikai kormányintézkedések a tanuló társadalom megteremtését, illetve hogyan akadályozhatják azt a rosszul tervezett szellemitulajdon-rendszerek. Elmagyarázzák azt is, hogy végső soron minden kormányintézkedés negatívan vagy pozitívan, de hat a tanulásra, és ezt a tényt a döntéshozóknak is fel kell ismerniük. Megmutatják, miért gátolja számos bevett előírás folyamatosan a tanulást, különösen azok, amelyek a statikus forráselosztásra építő neoliberális tanokhoz kapcsolódnak. A sok provokatív következtetés közül is kiemelkedik az a meghökkentő állítás, hogy a szabadkereskedelem stagnáláshoz vezethet, ugyanakkor a nagymértékű iparvédelem és árfolyam-befolyásolás jót?