EGYIPTOMI ASSZONY

Nebetiunet nekitámasztotta hátát a hajórakomány egyik ládájának és mélyeket szippantott a reggeli levegőből. A hajnali pára felszáradt már, a folyó fölött ragyogó tiszta volt az ég; északról lágy szellő fújt. A két part mentén, a széles sás- és nádsávok mögött a földművesek utolsó előkészületeiket végezték az áradás kezdete előtt, gátakat erősítettek, öntözőcsatornákat tisztítottak, gyűjtőmedencéket kotortak ki. Ha nem is lehetett észlelni, a folyó szintje emelkedni kezdett. Pár nap múlva észrevehető lesz a változás, ahogy az iszapzátonyokat elnyelik a növekvő hullámok, majd úgy egy hónap múlva a folyó megárad, hogy új életre keltse a földeket, amelyeket a dagály gazdagon megajándékoz iszappal. A parasztok elkezdték napi imáikat Hápihoz, az áradás istenéhez, és felajánlották neki szerény ajándékaikat, könyörögvén, hogy jó dagályt küldjön nekik ebben az évben. Nebetiunet élete sohasem eseménytelen. A sűrű tennivalók közepette helyet kap a háztartás vezetése, az utasításokat váró személyzet irányítása, a törődést kívánó család és az igen felelősségteljes munka. Gyakran kell egyedül családi ügyeket megoldania, amikor férjét a munkája hosszabb időre máshová szólítja; a kényszer szülte körülmények hatására meg kell tanulnia önállóan dönteni, és ettől amúgy is határozott jelleme még szilárdabbá válik. A Nílus év elején bekövetkező áradásakor a téli és a nyári hónapokon számos hullámhegynek és hullámvölgynek lehetünk tanúi, születésnek és halálnak, házasságnak és háborúnak, munkának és tanulásnak – Nebetiunetnek, családjának és barátaiknak tapasztalataiban osztozhatunk. Az Egyiptomi asszony pontos és életszerű részletei egy kivételes ókori egyiptomi asszonyról számolnak be magával ragadó szépirodalmi formában.