A sárkány, aki nem akart aludni

Sárkányfi, a sokszögletű kerekerdő szelíd, játékos lakója felesleges időpocsékolásnak tartja az alvást. Egy este elhatározza, hogy többé nem hajlandó aludni. Elindul hát az erdőben, hogy társakra találjon az éjszakai időtöltséhez. Különös útja során találkozik Kuruttyal, a békával, Fincivel, a mezei egérrel, Usus-szal, az örvös medvével, és Aszklépiosszal, az erdei siklóval, akiknek azonban nem fűlik a foguk az éjjeli játszáshoz. Vajon miért küldik el mindnyájan Sárkányfit? És vajon, ha mindenki alszik, akkor Strix, a bölcs, öreg, szakállas bagoly miért van ébren? Talál-e a kis piros sárkány éjszakai játszótársat, vagy helyette megtanulja, hogy pihenésre mindenkinek szüksége van? Na és milyen ára van annak, ha valaki éjszakánként szeretne ébren lenni? Bíró Szabolcs első mesekönyve ezekre a kérdésekre keresi a választ, és leginkább azoknak a kis sárkányoknak szól, akik szintén úgy gondolják, hogy aludni teljesen felesleges dolog.