AZ ANGKORI CIVILIZÁCIÓ

A várostól fél league távolságban található egy templom, amelyet Angornak neveznek. Ez a templom olyan rendkívüli építés, hogy azt tollal leírni lehetetlen, kiváltképp mivel nem hasonlatos a világ semelyik más épületéhez sem. Tornyai, díszítményei és mindennem kimunkáltsága olyan, amint az emberi géniusz csak ki tud ötleni. E város eredetéről nem tudni semmit, sem arról, hogy miért vált elhagyatottá.” Joao dos Santos, 1609 „1570-ben egy lenyűgöző várost fedeztek fel itt, számtalan épülettel. Belsejében hatalmas házakat és szökőkutakat találni, és van itt egy gigászi híd is, amelyet hatvan óriás tart. A város neve Angor, azaz az ötcsúcsú város, mivel öt magas tornyának aranyozott rézkupolája messziről látható.” Christoval de Jacques, 1606 A késő XVI. században Satha, Kambodzsa királya és kísérői mitikus felfedezésükről számoltak be, amelyet egy elefántvadászat során tettek a Tonle Szaptól, azaz a Nagy Tótól északra, Kambodzsa középső területén. Épp az aljnövényzeten vágták át magukat, amikor kőóriásokba és egy hatalmas falba ütköztek, amely útjukat állta. A király – az elbeszélés szerint – utasította hatezer emberét, hogy tisztítsák meg a területet a dzsungeltől, és így napvilágra került Angkor, a több mint egy évszázada „elveszett” város. Portugál misszionáriusok későbbi beszámolóikban leírják a város négy kapuját, a vizesárkon keresztülívelő, kőszobrok szegélyezte hidakkal. Voltak itt arannyal borított képmások, feliratok, csatornák és „egy öttornyú templom, amelynek neve Angor”. E roppant épületegyüttes négy évszázadon keresztül nyűgözte le a világ minden részéről érkező látogatókat, eredetét és történetét azonban csak most kezdjük megérteni. A könyv a térségben élt őskori közösségek ismertetésével indul, és a szerző legutóbbi kutatásainak