A KARD LELKE

A fegyverek átfogó története – eredetük és hatásuk a hadviselésre meg a társadalomra – az őskortól napjainkig, köztük AZ ALABÁRD A XIII. században a svájci kantonok szövetsége könnyű mellvértekre, alabárdfejjel szerelt hosszú nyelű hidegfegyverekre, valamint a falanxhadviselés egy demokratikus válfajára építette hadviselését, amely gyorsasága és mozgékonysága révén kezdetben diadalmaskodott, ám végül alulmaradt az ágyúk és kézi lőfegyverek erejével szemben. AZ ELSŐ KÉZI ÁGYÚ A XV. századi Franciaországban és Németalföldön a fegyverműveseknek először sikerült bronz alkalmazásával lekicsinyíteniük az ágyúkat, s ennek révén mozgékonysággal felruházni. A kézi ágyúkat kétkerekű, lóvontatású hordozó járművön szállították, és perceken belül lőállásba helyezhették, majd elsüthették. Nem létezett Európában olyan fallal kerített hely, amelyet nem fenyegetett ez a veszedelem. A KERÉKLAKATOS PISZTOLY Azon valószínűtlen forrásokból táplálkozó technológia-kölcsönvételek egyikével, amelyek segítségével a Nyugat a lőporos lőfegyverek fejlődését uralta, a XVI. században németországi fegyver- és óraművesek új elsütőberendezést fejlesztettek ki, amelyben fogazott kerék segítségével pattintottak szikrát a vaspiritből. Amint kiküszöbölték a folyamatból a kanócot, nyomban kezükben volt a gyorsan mozgó lovasság által is hordozható, elsüthető és újratölthető lőfegyver. A PÁRIZS-ÁGYÚ Ezzel az először 1918 márciusában elsütött ágyúval a németek 130 kilométer távolságból tudták lőni Párizst, s közben akár 39 km magasra is küldték gránátjaikat a levegőbe. Bár kevesebb mint 260 párizsit öltek meg vele, a Párizs-ágyú egy későbbi félelemből adott ízelítőt a világnak: az interkontinentális ballisztikus rakétáktól való állandó rettegésből.