Nem vagyunk magunk

Ha már elmentem, szeretném, ha hallanád a hangomat a fejedben. Halld meg, amikor a legnagyobb szükséged van rá, amikor nincs benned remény, amikor Magadra maradsz. Amikor az élet kegyetlen, amikor úgy tűnik, nincs szeretet. Amikor úgy érzed, hogy kudarcot vallottál. Amikor nem tudod, hogy mi az értelme az egésznek. Amikor nem tudsz továbbmenni. Szeretném, ha akkor belőlem merítenél erőt. Szeretném, ha emlékeznél rá, hogy mennyire dédelgettelek, hogy Érted éltem. Amikor úgy érzed, hogy a világ óriásokkal van tele, akik közt eltörpülsz, amikor már azért is küzdened kell, hogy felemeld a fejed, szeretném, ha emlékeznél rá, hogy más dolgokért érdemes élni, mint amit a puszta teljesítmény jelent. Az is ér valamit, ha valaki rendes ember.
Eileen szülei a 20. század derekán Írországból vándorolnak az Egyesült Államokba, s otthonukban hol vidám, hol borús a hangulat - a vendégek számától és az elfogyasztott alkohol mennyiségétől függően. Eileen felnőve mindent elkövet, hogy maga mögött tudja gyermekkora kiábrándító közegét, és jobb életről álmodik.
Amikor férjhez megy a jóképű kutatóhoz, Edmund Learyhez, felcsillan előtte a lehetőség, hogy jólétben, szeretetben éljen, mint az ideális amerikai középosztálybeli családok. Hamar világossá válik azonban, hogy bár kétségtelenül szeretik egymást, Eileennek és Ednek más az elképzelése arról, mit jelent a boldogság, és miként lehet elérni. Életüket növekvő fellegek árnyékolják be, de ők kétségbeesetten igyekeznek fenntartani a látszatot, megőrizni jövőről szőtt álmaikat, és leküzdeni minden akadályt.
Learyék sorsát a családi boldogság és a gyarapodás ígérete határozza meg, amely a II. világháború után foglyul ejtette Amerikában a szíveket és a lelkeket. A lebilincselő és megindító regény arra figyelmeztet, hogy az élet nem csupán diadalok és vereségek főkönyve, hanem valami egészen más és több: az emberi viszonyok mélyén rejlő titok.