Magyar géniusz /Nemzeti könyvtár 88.

A magyar lélek tükrözője A kis bajoktól kellene félni, a kis szeretetlenségektől, ádáz mellőzésektől, rideg érdektelenségtől, a napi kis jelentéktelen, ismétlődő, mindig ugyanoda ütő vízcseppektől. A?kis haláloktól. Amelyek alattomosan közelítenek meg, kivédhetetlenül kerítenek hatalmukba és fojtogatnak. (...) A?kis gyilkosaid elől menekülj! Hankiss János nem találkozott életében nagy gyilkosokkal. Ahhoz túl jó ember volt. És túl sok ismerettel bírt. Szakmai tudását, emberségét senki nem kérdőjelezhette meg. 1945-ben el akarták ítélni, nem tudták pontosan megmondani, miért. Az 50-es években, ha egy-egy központi, gyilkos hullám el akarta borítani, odaért hozzá, megállt előtte, tisztelgett, kikerülte, és hömpölygött tovább.