Taoista történet

A külvilág belső világgá változott. A belvilágot pedig nem lehetett megkülönböztetni a külvilágtól. Semmi se mlétezett már, csak a meditáció világa. Vajon az idő az univerzum ciklikusságának, vagy a gerincén felfelé áramló energiának a függvénye? Úgy érezte, hogy mestereik igazat mondtak azt állítva, hogy az emberi test az univerzum mikrokozmosza. És mi más volt ő ebben az állapotban, ha nem maga az univerzum?
A kezdeti gondolat ezernyi napot, sok száz galaxist hozott létre. A lélegzés szabályozta a kozmosz örvénylését. Az univerzum öt elemmé alakult, az öt elem pedig tízezer dologgá. Hallotta saját testének működését. Hallotta idegei izzását, és észlelte még a legkisebb elektromos áramlásokat is. Különféle illatokat érzett, kellemeseket és bűzöseket, testének különböző részeinek kipárolgásait. Képes volt érzékelni, megízlelni a különféle folyadékokat, váladékokat, gázokat. Az univerzum nem valamilyen mechanizmus. Nem lehet a kicsin emberek szánalmas találmányaihoz hasonlítani. Nem valami biológiai szerkezet volt. Hanem örökkévaló. Nem egy isteni lény. Felölelte, magába foglalta a gondolatok és gondolatnélküliség világát, a létet és nemlétet is. Az összes meghatározást és szemléltető metaforát meg kell fordítani. Az univerzum lenyűgöző és végtelen. És ő az univerzum egy kis mikrokozmosza volt.