A MÁSODIK MESSIÁS

„...odavonszolták egy nagy faajtóhoz, ráállították egy zsámolyhoz hasonló valamire, jobb karját a feje fölé emelték és egy durva szöggel rögzítették, amelyet a csuklója fölött, az orsó- és a singcsontja közé vertek be. Bal karját oldalra feszítették ki és szintén szöget vertek bele. Ezt követően a zsámolyt kirúgták alóla, amelynek következtében a függőleges karra nehezedő teljes testsúlynak köszönhetően a jobb váll azonnal kiugrott a helyéről. Végül egy harmadik szöget vertek a jobb láb második és harmadik lábközépcsontja közé, behajlítva a térdet. A két talp az ajtón feküdt, egyik a másik fölött. A kifeszített ember, kétségbeesett próbálkozásában, hogy enyhítse a karjában érzett fájdalmat, megpróbált ráállni a vasszögre, azonban térdének tartása ezt a kis megkönnyebbülést is lehetetlenné tette. A tapasztalt inkvizítorok az ajtót egyszerre találták megfelelőnek és hatékonynak, mivel kiválóan tudták fokozni általa a szenvedést. Elég volt néha kinyitni és előre-hátra lengetni, vagy erősen becsapni az ajtót, hogy a fájdalomtól félőrült áldozat teste borzalmasokat remegjen. ...A szabadkőművesség titkos rituáléi nem hagynak kétségeket. Így szenvedett Jeruzsálem utolsó főpapja; az az ember, akit a második Messiásnak tartanak!” Csaknem hét és fél évszázadon keresztül óriási tisztelet övezett egy anyagdarabot, mivel az a keresztrefeszített Krisztus képét hordozta magán, azonban egy 1988-ban elvégzett vizsgálat eredményei kimutatták, miszerint a lepel 1260-nál korábbról nem származhat. Az új bizonyíték egyértelműen igazolja, hogy bár a lepel nem hamis... a rajta látható kép nem Jézus Krisztusé. Christopher Knight és Robert Lomas pontosan megállapították, hol és mikor keletkezett a lepel, és megnevezték a vele kapcsolatban álló embereket. A legmodernebb tudományos módszerek alkalmazásával megmagy