Olümposz I-II.

Görögország és Trója dicsőséges seregei összecsapnak az istenek figyelő tekintete előtt, gondosan követve Homérosz időtlen narratívájának forgatókönyvét. De ez még azelőtt történik, hogy egy megfigyelő — Thomas Hockenberry, a huszonegyedik századi — fel nem kavarja a véres állóvizet; azelőtt, hogy a felháborodott Akhilleusz egyesítené erőit a nemezisével, Hektórral; és azelőtt, hogy a gyorslábú férfiölő Zeusz, Héra, Athéné, Afrodité, Apollón és a többi manipulatív isten ellen fordítaná a dühét. Dan Simmons, a Hyperioni énekek-ciklus többszörösen díjazott szerzője ezzel a várva-várt befejezéssel tér vissza, amely a kritikusok elismerését is elnyerő Ílion-duológiát zárja le. Ez a koncepcióját és mélységét tekintve önmagában is lélegzetelállító regény egy zseniálisan elképzelt katasztrofális jövő képét vetíti elő, amelyben a halhatatlan "poszthumánok" a saját szórakoztatásukra újraalkotják a marsi Olympos Mons tetejéről a trójai háborút, miközben az emberiség megmaradt képviselői arra kényszerülnek, hogy szembenézzenek végső pusztulásukkal.