Albert Sándor

Elvárások és kihívások a közoktatásban

Az informatikai forradalom (4. ipari forradalom) időszakát éljük. A fejlett világ tudásalapú társadalmat épít, ezért óriási mértékben megnőtt az oktatás piaci értéke, hiszen a tudásnak döntő hatása van a gazdaságra, a társadalmi élet egészére. Gondoljunk csak az okostelefonok elterjedésére, az önvezérelt autók és drónok fejlesztésére, vagy a robotok térnyerésére úgy a gyártásban, mint a raktározásban ill. szolgáltatásokban. A közbeszédben új fogalmak honosulnak meg. A „Z” generáció tagjait pl. digitális bennszülötteknek is nevezik. Ezek azok a fiatalok, akik már pici koruktól elektronikus kütyükkel játszottak. Beleszülettek a digitális világba és abszolút természetességgel kezelik az elektronikai készülékeket. Aztán vagyunk mi, a digitális bevándorlók, akik tanulással szereztük meg azokat az ismereteket és készségeket, amibe a digitális bennszülöttek beleszülettek. És az iskolában mi tanítjuk pl. az informatikát azoknak, akik már ebben a korban nőttek fel. Tanítani akarunk, miközben ők inkább a segítségünket várják (az önálló ismeretszerzésben)! Annak idején ezt Karinthy Frigyes úgy fogalmazta meg, hogy „Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak”. Az iskola, mint tudásátadó intézmény mára túlhaladottá vált. A ma emberének a túléléshez nem sok tudásra, hanem hasznos tudásra van szüksége. A könyv első részében kísérletet teszünk néhány alapfogalom tisztázására, pl. arra, hogy mit értünk munkaalapú és mit tudásalapú társadalom alatt, és mit értünk hasznos tudás alatt. Elemezzük a hazai és nemzetközi felméréseket és az eredményekből levonjuk a tanulságokat. Foglalkozunk az integrációval, a hátrányos helyzetű tanulókkal, a hátránykompenzálással és a pedagógusképzés kihívásaival. A második részben találja meg az olvasó a modellértékű, ún. jó gyakorlatokat bemutató írásokat.

Az informatikai forradalom (4. ipari forradalom) időszakát éljük. A fejlett világ tudásalapú társadalmat épít, ezért óriási mértékben megnőtt az oktatás piaci értéke, hiszen a tudásnak döntő hatása van a gazdaságra, a társadalmi élet egészére. Gondoljunk csak az okostelefonok elterjedésére, az önvezérelt autók és drónok fejlesztésére, vagy a robotok térnyerésére úgy a gyártásban, mint a raktározásban ill. szolgáltatásokban. A közbeszédben új fogalmak honosulnak meg. A „Z” generáció tagjait pl. digitális bennszülötteknek is nevezik. Ezek azok a fiatalok, akik már pici koruktól elektronikus kütyükkel játszottak. Beleszülettek a digitális világba és abszolút természetességgel kezelik az elektronikai készülékeket. Aztán vagyunk mi, a digitális bevándorlók, akik tanulással szereztük meg azokat az ismereteket és készségeket, amibe a digitális bennszülöttek beleszülettek. És az iskolában mi tanítjuk pl. az informatikát azoknak, akik már ebben a korban nőttek fel. Tanítani akarunk, miközben ők inkább a segítségünket várják (az önálló ismeretszerzésben)! Annak idején ezt Karinthy Frigyes úgy fogalmazta meg, hogy „Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak”. Az iskola, mint tudásátadó intézmény mára túlhaladottá vált. A ma emberének a túléléshez nem sok tudásra, hanem hasznos tudásra van szüksége. A könyv első részében kísérletet teszünk néhány alapfogalom tisztázására, pl. arra, hogy mit értünk munkaalapú és mit tudásalapú társadalom alatt, és mit értünk hasznos tudás alatt. Elemezzük a hazai és nemzetközi felméréseket és az eredményekből levonjuk a tanulságokat. Foglalkozunk az integrációval, a hátrányos helyzetű tanulókkal, a hátránykompenzálással és a pedagógusképzés kihívásaival. A második részben találja meg az olvasó a modellértékű, ún. jó gyakorlatokat bemutató írásokat.

Nyelv magyar
Kiadó Albert Sándor
Megjelenés éve 2017
Oldalak száma 144
Kötés típusa papír / puha kötés
Súly (g) 243 g
Méretek (Sz-M-H) 160-245
EAN 9788097175054
Szállítási idő Boltban - Készleten - 1 munkanap