Tintalovaglás

Van-e bátorságunk ma, ebben az erkölcsi mélyrepülésben, ebben a szent káoszban, ruha és rongy közötti állapotban, akár csak egyetlenegyszer is meghalni a megváltás ígéretével másokért, a világért önmagunknak, úgy, ahogy az Emberfia tette? A kérdés persze túlontúl költői, s ugyanakkor teológiai és filozófiai is egyszerre. Az Én nem ismeri a fizikai halált. Mindig a másik ember hal meg, nem Te! Így van ez az Én-Te-Ő összefüggésében is. Ahogy Találkozás című versében maga a költő is megvallja önmagáról: Találkoztam egy emberrel, saját magammal. Csak úgy árnyékban, magányban. Hatalmam nincsen, hitem, létem, ha van: nem több, csak ennyi - Én. (Németh Péter Mykola)