A szívem fehér

Juan Ranz diplomáciai tolmács, aki az emberek minden gesztusát, rezdülését, szavát hol tudatosan, hol önkéntelenül is „lefordítja” és értelmezi. Mindeközben férfiak és nők viszonyáról, a hivatásáról, hatalmi játszmákról, a felelősségről és az idő természetéről töpreng – vagy éppen a saját házasságáról, melynek új, szokatlan viszonyaival még mindig nem sikerült megbarátkoznia. Bár a szíve mélyén a legkevésbé sem kíváncsi a múltra, feltárul előtte egy évtizedek óta rejtegetett családi titok: miként halt meg apjának első felesége, és hogyan lett öngyilkos a második. De vajon attól, hogy tudomást szerzünk egy régi bűnről, nem válunk-e magunk is bűnrészessé? Hol húzódik a határ az ártatlan kíváncsiság és a cinkosság között? És egyáltalán kell-e mindent tudnunk, hallanunk és értenünk? Hiszen minden, ami történik velünk, végül elbeszéléssé válik, miközben maga a valóság kisiklik a markunkból.