Komáromi anziksz - Várostörténeti barangolások

A könyv nyolc fejezete felöleli Komárom szinte egész történetét: bemutatja a városformáló évszázadokat, számtalan múltbeli, emlékezetes eseményt vonultat fel, szó esik a település épített örökségéről, mesélő tárgyairól, szobrairól, dokumentumairól, és kiemelkedő személyiségeiről. Megtudjuk, kik voltak a komáromi „elsők”, pl. ki repült be először Komárom légterébe, de olvashatunk a temetőkről, a kegyelet helyeiről is. Egy külön fejezet albumszerű: fényképek sokasága sorjázik az oldalakon, magyarázatokkal, persze. A terjedelmes könyvből – ízelítőként – két részletet választottam a jövendő olvasók részére. Kiderül belőlük, hogy ez a város is jócskán megszenvedte a magáét… *** Jókai Mór, a város egyik leghíresebb szülötte természetesen nem élt még 1763 június 28-án, amikor az egyik legborzalmasabb elemi csapás sújtotta Komáromot: egy pusztító földrengés. Az író Az elátkozott család című művében így „láttatta” a hallomások alapján megfogalmazott eseményt: „Egyszerre megrázkódott a föld az ő terhe alatt…a két Duna folyamban ezer meg ezer szökőkút gyanánt lövellt fel egyenesre a víz, s a megbomlott toronyórák újra, meg újra ütötték az egyet… E pillanatban, mintha mennydörgő szekerek rohannának végig a föld mélyében, egy hömpölygő dördülés futott végig a város alatt: a föld színe az elmúlt reszketés helyett egy irtóztató taszítást kapott alulról…Azután csendesség lett ismét…Másodszor újra hallatszott a futó hömpölygő dördülés a föld alatt…” Akadt azonban szemtanú is, Pray György történetíró személyében. Tudósításából megtudjuk, hogy „…a második rázkódás irtózatos morajjal a földet elsőben magasra, azután majdnem körbe, végre ellenkező részekre ide s tova 3-4 percig annyira hajtotta, hogy a szétszakadt házak iszonyú ropogás közt összeomlottak. Haldoklók jajkiáltása, sebesültek nyögése tölté be a léget, a romokból előtörő fekete és sűrű porfelhők födték be a várost, a föld imitt-amott megnyílt és veszélyes láng undorító szaggal árasztá el a város utcáit.” Feljegyezte azt is, hogy az utórengések három hónapon át tartottak. A második rendkívüli esemény 1929 február 4-én következett be. Ezen a napon a rendkívül hideg időjárás következtében Komáromban „beállt” a Duna. 1929 februárja első napjaiban a belvárosban -24 fokot, a gadóci földműves iskolánál -28 fokot mértek. A nagy fagy következtében a Dunát teljes szélességében erős jégpáncél borította. A komáromi határ vadállományának zöme elpusztult. Február második hetében a hideg még fokozódott: a dunai hidaknál -33, az őrsújfalui Szentpálpusztán -41 fokot mértek! A hideg idő megpróbáltatásait nehezítette a sűrű hóesés is. 1929 február 14-én a Komáromi Lapok tudósítója azt írja, hogy „Komárom úgy néz ki, mint Moszkva.” *** Mácza Mihály barangolásai bizonyos szempontból korrajzként is felfoghatók. Élvezetes stílusa, a bőséges képanyag, s a megelevenedett városmúlt bizonyára sokak tetszését elnyeri majd.