LéleKöltő

Vannak az életünkben azok A találkozások, amikről tudjuk, hogy valami fontos és különleges szerepük lesz a sorsunk menetében, amikről érezzük, hogy többé, jobbá tesznek, ahol nincsenek kérdések, emberi játszmák, ahol letehetjük az álarcokat, a védőbástyákat, hisz nincs mitől tartani. Látni dühöt, haragot, elkeseredettséget, csalódottságot és önostorozást. A sötéttel is szembe kell nézni, ki ki a maga kihívásával, feladatával vagy épp a démonjával szembenézve. Csodálatos gyémántot csiszolt belül ez a sok nehézség, olyan elképesztő tisztulást hoz a lélek bugyraiban, hogy ezzel már képes másokat is emelni, gyógyítani, ébreszteni a Csipkerózsika álomból és vezetni, megláttatni az igazán lényeges dolgokat, a fényt és a szeretetet! A világnak, nekünk nagyon is, mindennél jobban kellenek a Fényhozók, a fáklyavivők, akik mint jelzőbóják mutatják a hazafelé vezető utat... hogy hová? Mindenkinek Önmagába, a saját belső fényébe...