Szajhák

Arthur Koestler 1972-ben megjelent utolsó regénye - a tudósok gyarlóságáról és felelősségéről, az emberiség előtt álló kihívásokról és a tudomány tehetetlenségéről - először jelenik meg magyarul. A regény egy kis hegyi faluban megrendezett konferencia története. A résztvevők, különböző tudományágakat képviselő tudósok, megpróbálják megérteni az emberi önpusztítás vágyát - de eközben egyre gyanakvóbbak és agresszívabbak lesznek egymással. Szolovjev elnyomta a cigarettáját, szétkotorva vele az egész hamutartót, aztán felemelkedett, de meggondolta magát, visszaült, és közönyös hangon megkérdezte: - Gondolja, hogy érdemes? Az igazgató meglepetten nézett rá, aztán a saját cigarettáját kezdte tanulmányozni, tüzetesen. - Ezt önnek jobban kell tudnia - mondta végül. - Ha bárki más javasolná, hogy hívjunk össze tizenkét okos fickót, még ha a szakterületük legjobbjait is, hogy dolgozzanak ki egy tervet a világ megmentésére, hát azt mondanám neki, hogy elment az esze, és húzza el innen a csíkot, de hamar. Szolovjev a ceruzáját piszkálta Hoffman asztalán. - Talán szívességet tenne vele, ha nekem is ezt mondaná. - Talán igen, de maga nem bolond. Meg különben is, mi veszhet? A legrosszabb esetben is csak a mi pénzünket és a saját idejét vesztegeti. - És a legjobb esetben? - Ne akarja, hogy megerőltessem a képzeletemet, nekem nincs olyan. Magának van. Így aztán létrejött a szimpózium.