A REND, AMIT CSINÁLOK

Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító 1998 óta írt verseit gyűjtötte kötetbe. A gondosan, de minden feszes pedantériát nélkülöző természetességgel megformált szövegek mutatják, hogy a szerző milyen otthonossággal mozog a nyelv világában. A verseken átüt az eligazodás, a másik emberhez való lehetséges viszonyulások feltérképezésének igénye, amely minden bizonytalanság, esetlegesség ellenére egy pontban fókuszálódik. Tudtam pontosan, hogy az igazi életcél: kiönteni magamból, mint egy pici edényből az isteni szeretetet. Mert az valahogy Neki jobban tetszik, ha mi egymásra öntögetjük ezt a finom szószt, mintha Ő közvetlenül öntögetné ránk.i?1 A rend nagyon fontos. Rend kell, Csak az a kérdés: milyen legyen? Lehet elhatárolódás, félelemből eredő elutasítása mindennek, ami megfoghatatlan, bizonytalan, idegen, Nádasdy Ádám rendje azonban nyitottság, készenlét, olyan térkép, melynek segítségével több lehetséges útvonalat igyekszik feltárni a másik felé, vállalva az irányvesztés kudarcait is. Lírájának pátosztalan, de nemes nyelvezete, az önmagát olykor fájdalmas, olykor finoman oldott pontossággal boncoló tekintet közelebb viheti minden olvasóját saját rendjének megértéséhez. Könyve tükör, mely torzítások nélkül mutatja: ilyen vagyok, ilyenek vagyunk. Illetve persze hogy torzít. De az benne a költészet. A kölyök megfejtéséhez Sokat mosolyog, de sosem nevet. Nem szereti, úgymond, a vicceket. apró tüskékkel van bélelve a tenyere. Védtelen, mint a felhasadt vadgesztenye. Kontúrja mállik; homokkő szobor. valahol kint most is zarándokol. Az élete stimmel, mint az egyszeregy. Fölér, szétnéz. Nem érdekli a hegy.