Az én kabarém - Rögtönzések, paródiák, jelenetek

„Igenis nagyon sok ember fellélegzett, amikor mint Illetékes kimondtam azokat a dolgokat, amelyeket más nem mert kimondani. És még azt is mondom, hogy egyáltalán nem tartom magam ezért bátornak, csak nem tehettem mást. Nem engedte a szerep!” Koltai Róbert Tudja ön, kedves olvasó, mi az a poén? Ha ezt a könyvet a kezébe vette, akkor nyilván van róla fogalma. De szinte biztosan nem az, mint a szerzőé: „A poén az, ahogy a pillanatot tudja az ember használni, kihasználni, eltartani magától, ahogy akár a legdrámaibb helyzetben – mert biza az is poén! – plasztikusan odaadni egy kifeszített másodpercet a nézőnek.” Nem erre gondolt, ugye? Hanem egy vicc vagy jelenet csattanójára, amelyen rendszerint nevetünk. A szerző szerint viszont „a nevetés már csak hab a tortán”. De hát minket nem ver át a bakter úr, jól tudjuk, hogy az ő humortortái iszonyatosan habosak, mi pedig csak tömjük magunkba évtizedek óta ezt az isteni édességet, sokszor egészen addig, amíg meg nem fájdul tőle a hasunk. Koltai Róbertet nem kell bemutatni, sem a sokoldalúságát bizonyítani, tehát fölösleges lenne fölsorolni, hogy nemcsak játszik, filmet és színielőadást rendez, mesehangoskönyvet készít, énekel és szaval, kabarékban és önálló estjein mókázik, de még ír is, és nemcsak forgatókönyvet vagy színdarabot, hanem könyvet. (Hoppá… mégiscsak fölsoroltuk.) Ezt a könyvét a kabarénak szentelte. Kedélyesen sztorizgat benne a színházról és a filmről, a csapatba tartozásról, mindazokról, akik és amik által a kabarétörténelem egyik legmeghatározóbb figurája lett. Közben jelenetekből idéz, improvizációkat, tréfákat elevenít fel ebben a szórakoztató történetgyűjteményben. Végigveszi benne fél évszázados karrierje legsikeresebb alakításait is, amelyekből valószínűleg önök is, kedves Olvasók, sokat fel tudnának sorolni Csocsótól kezdve Gyuszi bácsin át a Simabőrű hangjáig. De jobb, ha nem egymás szavába vágva teszik, mert még Illetékes elvtárs önökre rivall: „Ne beszéljünk egyszerre!”