Sibi újabb meséi

„Sári vagyok, de mindenki csak Sibinek hív. Egy egészen kicsi házikóban lakunk a dombtetőn. Annyira kicsi, hogy ha valaki úgy jön vendégségbe, hogy nálunk is alszik, összébb kell húzódnunk, hogy elférjünk. Így hívják a felnőttek azt, amikor mindenki a másik ágyában alszik, a Papi és a Mami pedig a földön, matracon. Ezért van az, hogy a Mami szereti jó előre tudni, ha valaki elhatározza, hogy meglátogat minket, és úgy tervezi, hogy hosszabb ideig marad. Azt szokta mondani, hogy rá kell készülnie mielőtt szétrobbantja a házat. De hozzánk nemcsak az emberek szeretnek vendégségbe jönni, hanem olyan állatok is, akiket egyáltalán nem hívtunk meg, és erre nem is olyan könnyű felkészülni.” Vibók Ildi immáron másodszor mesél saját kislánya bőrébe bújva nem hétköznapi családjának mulatságos mindennapjairól. A különös família és a velük egy fedél alatt élő állatok ismét Igor Lazin rajzain elevenednek meg.