Bardus, Grossus, Florenus - Pénzverés az Anjouk Magyarországán

Az Anjou-kor a pénzverés tekintetében új fejezetet nyitott a középkori Magyar Királyság életében. A könyv három, Anjou-házból származó magyar uralkodó, Károly Róbert, I. (Nagy) Lajos és Mária pénzverését mutatja be, továbbá igazi különlegességként Buda város autonóm pénzkibocsátását . A kötet három fő fejezetet tartalmaz. Az első rész összefoglalja a pénzverés történetét, értve ezalatt a pénzügyigazgatást, a pénzverési adminisztráció működését, kitérve a pénzértékviszonyokra, valamint az egyes veretek pénzlábára. Ezt követi négy tanulmány, amely olyan témaköröket tárgyal (pénzelnevezések rendszere, heraldikai reprezentáció, Károly felesége, Piast Erzsébet alakja a pénzeken, és a Szent László-ábrázolások ikonográfiája), amelyek kiválóan reprezentálják az Anjou-kori pénzverés változatos világát. A harmadik rész az Anjou-uralkodók, valamint Budaa város jelenleg ismert pénztípusainak lehető legteljesebb katalógusa. A kötet illusztráltságának foka kiemelkedően magas, a 304 oldalon közel 1900 db színes fénykép található. Amidőn az Úr 1343. esztendejében Erzsébet királyné, I. Károly magyar király özvegye, egy évvel férje halála után Visegrádról zarándokútra indult Itáliába, királyi méltóságához illően nem mehetett üres kézzel. A költségekre 27 000 márkát vitt magával tiszta ezüstben és 17 000 márkát a legtisztább aranyban. Fia, Lajos magyar király még 4000 márka aranyat küldött utána. Aranyforintokból csaknem fél társzekérnyi volt vele, a kis denárokból pedig az ország elhagyásáig bőséggel rendelkezett. A krónikás a nemrég megözvegyült királyné és fia hihetetlen gazdagságáról tett tanúbizonyságot. Ennek megalapozása az Anjou és Árpád-házi felmenőkkel rendelkező I. Károly magyar király nevéhez fűződött, akinek uralkodása alatt kezdődött meg az aranyforint és az ezüstgaras kibocsátása. Pénzügyi reformjaival, amelynek részét képezte az egységes kamarahálózat kialakítása, az állandó értékű ezüstdenár megteremtése, az adórendszer hatékonyságának növelése, a nemesfémbányászat korábban soha nem látott mértékű fejlesztése, az arany kivitelének tilalma, olyan szintű gazdasági stabilitást teremtett országában, amelyre fia nyugodtan támaszkodhatott. Nagy Lajos király, méltó utódaként Károlynak, tovább folytatta a sikeres gazdaságpolitikát, így a kettejük neve által fémjelzett Anjou-kori Magyar Királyság időszaka méltán maradt meg az utókor emlékezetében a középkori Magyarország talán legdicsőbb korszakaként.