A FÁRAÓK NÉPE

Egyiptomra régóta úgy tekintünk, mint a templomok, sírkamrák és piramisok világára, amely ország népének rögeszméje volt a halál. De valósághű ez az egyiptomi társadalomról festett kép? A fáraók népe részletes tanulmánnyal szolgál az egyiptomi emberek életéről, hitéről és teljesítményeiről tíz mesterség, szakma és hivatás vizsgálata alapján, amelyek a társadalom minden rétegét magukban foglalják a földművelő paraszttól magáig a királyig. A hangsúly, amelyet a társadalom a műveltségre helyezett, nyilvánvalóan kitűnik az írástudás státusából. Az értelmiségiek esetében, amelybe beletartoztak az orvosok, építészek és hivatalnokok, elengedhetetlen volt az írástudás. A kézművesek, akik nagyon sokféle anyaggal dolgoztak, az ókori civilizációk legmegdöbbentőbb és legkifinomultabb műalkotásait készítették. A művészek és építészek drámai emlékműveket, festményeket és szobrokat alkottak, a világon egyedülálló egyiptomi esztétikai ízlésnek megfelelő stílusban. A földművesek az évenkénti áradásnak köszönhetően termékeny földeken dolgoztak, és munkájuk a gazdaság alapját képezte, amely önfenntartó volt. A katonák lelkesen védték szeretett országukat az ellenséges betörésektől, és kiterjesztették Egyiptom fennhatóságát számos fontos természeti erőforrásra és kereskedelmi útvonalra. A társadalom szerkezete, amely a család egységén alapult, a gyengék védelmét tartotta a legfontosabbnak, így a nők és a gyermekek központi helyet foglaltak el benne. A papság az istenekkel törődött, akik Egyiptom első számú polgárai voltak. Hitük szerint az istenek szívesen éltek az emberek között, és a föld a Maat uralma alá tartozott, amely a rend, a jog és a béke mindent felölelő eszméje volt. A király, ez a földön élő istenség, volt a Maat első számú őrzője, és amíg a Maatot sikerült fenntartani, addig az é