HITLER ÉS CHURCHILL

Mi a vezetés? Mik a titkai annak a jelenségnek, amely egy embert milliók élére helyez, hogy vezesse őket – néha megváltásba, máskor pusztulásba? A vezetésre vajon születni kell, vagy meg lehet tanulni? Vannak a vezetésnek olyan általános technikái, melyek függetlenek az üzenettől, melyet a vezető közvetíteni kíván? Andrew Roberts, a díjnyertes történész Adolf Hitlert és Winston Churchillt, két, mind céljaikat, mind pedig vezetési módszereiket tekintve teljesen ellentétes vezetőt választott, hogy rajtuk keresztül megvizsgálja a politikai és katonai vezetés mibenlétét és levonjon néhány lenyűgöző és provokatív következtetést. Azáltal, hogy a bevezetésben és a lezárásban lebilincselő párhuzamokat von más korok vezéreivel, és mélyrehatóan vizsgálja Hitler és Churchill vezetői magatartásának közös vonásait, Roberts olyan következtetések sorozatára jut a vezetés gyakorlatával kapcsolatban, melyek ma legalább annyira érvényesek, mint a II. világháború előtt és során. Azt is megvizsgálja, miként tekintett egymásra, mint vezetőkre Hitler és Churchill, és ez hogyan befolyásolta a háború kimenetelét. Ez az áttörést jelentő könyv Roberts és a BBC mérföldkőnek tekinthető történelmi sorozatának, A vezetés titkainak folytatása, és – egy olyan világban, mely nem kevésbé függ a vezetéstől, mint bármely korábbi korban – mélyreható kérdéseket tesz fel arról, hogy milyen vezetésre van szükségünk és ezáltal rákényszerít minket arra, hogy átgondoljuk, miként is tekintünk azokra, akik a döntéseket hozzák helyettünk. „Churchill és Adolf Hitler számos tekintetben kínosan hasonlóak voltak. Mindketten könyörtelenek, a katonai hatalom és személyes végzetük irányító tudatának megszállottjai. Mindketten képezték magukat, mélyen nacionalisták voltak, és hevesen agresszívek az ellenállással szemben. To