Az ember tragédiája 2.0

Madách Imre drámai költeményét Az ember tragédiája 1. címmel 2018 decemberében mutatta be a székesfehérvári Vörösmarty Színház, négy rendező közös alkotásaként. Őket már akkor megkísértette a gondolat, hogy milyen érdekes volna folytatni Ádám és Éva történetét. Vajon merre és hogyan vezette az embert a huszadik század, és milyen utat mutat neki a huszonegyedik?
„Minket az izgatott, vajon milyen alkut kötne ma az Úr Luciferrel, és milyen történetekbe sodorta Ádámot és Évát a huszadik század” – így vezette fel az olvasópróbát a Vörösmarty Színház igazgatója. Erre a kérdésre keres választ a mai magyar irodalmi élet négy kiváló személyisége, Márton László, Darvasi László, Závada Pál és Tasnádi István.

Márton László írta a keretjátékot, ahol – csakúgy, mint Madáchnál - Lucifer szembesíti az emberpárt, Ádámot és Évát azzal, hogy mik a huszadik század egészének és a XXI. század elejének tanulságai. Emellett az ún. délfrancia színben elkalauzolja a nézőt az öregedő Picassóhoz, akiről a műkritikus azt mondja: „valaha nagy festő volt, most már sajnos csak egy zseni”. A Keretjáték utáni első színben Darvasi László a Titanic indulása előtti bált jeleníti meg, Závada Pál Ádámja Nagyváradról indulva jut el a ’30-as–40-es évek Berlinjéig, hogy aztán a berlini fal leomlásával tetőzze be a maga karriertörténetét. Tasnádi István felvonása a közeli jövőben játszódik, de már most is létező jelenségekkel. Helyszíne a pillepalackokból és más kommunális hulladékokból összeállt, Franciaország méretű „nagy csendes-óceáni szemétsziget”.