Puccini

Giacomo Puccini az operairodalom legnépszerűbb szerzői közé tartozik, mégis elég későn foglalhatta el méltó helyét a zenetörténetben. Talán éppen a népszerűsége miatt – véli Julian Budden. Az olasz opera több évszázados világuralmának utolsó nagy egyéniségeként számon tartott művész hamar elérte, amire sok pályatársa hiába vágyott: a közönségsikert. Akadémikus körökben azonban gyanakodva méregették, afféle könnyű kezű, felszínes komponistának könyvelték el. Pedig rendkívül aggályos volt. A témakeresés, a librettistákkal folytatott küzdelem, a zenei megformálás kínjai, az újra meg újra átdolgozott művek sorsa mind-mind arra utalnak, hogy a színpadon látható könnyedség aprólékos műgond és kitartó munka eredménye. Budden ennek az alkotófolyamatnak jár utána. Feltárja az egyes művek keletkezéstörténetét, ismerteti az operák cselekményét, bőséges kottapélda-idézetekkel illusztrál, elemez. Nyomon követi a zeneszerző egyéni stílusának alakulását, eszközeinek gazdagodását, színpadi, dramaturgiai érzékének fejlődését. Mindezt az életrajzba ágyazva, időrendben, nemzetközi kitekintéssel. Tárgyalja Puccini művészi, társadalmi kapcsolatait és zilált magánéletét, szenvedélyeit, utazásait, melyek során többször megfordult Budapesten is. A hiánypótlónak és minden szempontból mérvadónak számító kötetet magyar vonatkozású képanyag egészíti ki. Szakmailag ellenőrizte Mikusi Balázs és Mikusi Eszter.