Elválaszthatatlanok

1954-ben Simone de Beauvoir írt egy önéletrajzi ihletésű regényt, amely életében sosem látott napvilágot. A kéziratot, amely egy életre-halálra szóló barátság megrázó és intim története, több mint fél évszázaddal később a nevelt lánya adta közre. Ez a mindeddig ismeretlen Beauvoir-írás igazi irodalmi szenzáció! A kilencéves Sylvie – akinek alakjában Simone de Beauvoir gyerekkori önmagát rajzolta meg – az Adélaide katolikus leányiskolába jár, ahová egy őszi napon új tanuló érkezik: egy rövid barna hajú, eleven, szemtelen kislány, Andrée. Ők ketten hamar barátságot kötnek, sülve-főve együtt vannak. Tanáraik úgy is nevezik őket: az elválaszthatatlanok. Sylvie-t elbűvöli Andrée, csodálja éles eszét, merészségét, sokoldalú tehetségét. Tudja, barátnője különleges teremtés, és szenvedélyes szeretettel csüng rajta – élete első nagy érzelmi fellángolása ez. A lányok nem csak abban hasonlítanak egymásra, hogy előkelő, jómódú családban nőnek fel, és szigorú katolikus nevelést kapnak: mindketten lázadnak a megcsontosodott polgári szokások és hagyományok, a rájuk kényszerített női sors ellen. Sylvie és Andrée együtt tapasztalják meg kibontakozó nőiségük és szexualitásuk, szellemi lázadásuk korlátait és buktatóit. Ám míg egyiküknek végül sikerül kivívnia a függetlenségét és szabadságát, a másik sorsa tragikus fordulatot vesz. Andrée, azaz a valóságban Zaza történetét Beauvoir több ízben feldolgozta, legteljesebben az Egy jóházból való úrilány emlékeiben. Az Elválaszthatatlanok voltaképpen ennek a műnek az előképe. Az írónő különleges érzékenységgel és érzékletességgel ábrázolja a nők elé korlátokat és elvárásokat állító, merev, rideg polgári világot, a korabeli francia családi életet, a hétköznapokat. Az eredeti fotókkal és a két elválaszthatatlan barátnő válogatott leveleivel kiegészített kötet, amelyet szinte a francia olvasókkal egyidőben vehetünk kézbe, a kivételes irodalmi felfedezés izgalmát kínálja.