Összegyűjtött versek - Simon Balázs

A tragikusan fiatalon elhunyt Simon Balázs „szellemi indulósebessége, egész életének irányt szabó intellektusa mágikus erejű volt” – írja Jánossy Lajos a kötet utószavában. Csillapíthatatlan izzása a költő korai munkáiban nagyszabású, burjánzó szövegkompozíciókban ölt testet, később a versek figyelme fokozatosan a mindennapi élet banális megfigyelései, történései felé fordul egy új, töredezett nyelvpoétika eszközeivel. Soha nem szakad el azonban a klasszikus műveltség és a filozófiai megalapozottság igényétől. Ebben a nagy téteket mozgató lírában vagonreteszként csikordul a tél, a lichthófban galambtetemek gyűlnek, Nimród, a halottkém pedig jegyzőkönyvbe írja a kihűlt testeket. Simon Balázs végzetesnek bizonyuló betegségének nem tulajdonított metaforikus jelentőséget, a halál árnyéka mégis egész életművére rávetül. Az 1990-es évek egyik meghatározó alkotójának verseit most halálának huszadik évfordulóján gyűjteményes kötetben veheti kezébe az olvasó. „Dölyf volna mondani, hiába volt a rossztól Óvó ezer délután, a sátánt míg elűzte Anyám rézasztalán az arab írás varázsrajza, Kínálkozott, a lopva terjedő sötéttől hogy Megóvna. És akkor is, hiába volt.”