Corpus

1936. Európa forrong. A nácik bevonultak a Rajna-vidékre. Oroszországban Sztálin megkezdte a „nagy tisztogatást”. Spanyolországban kitört a polgárháború.

Egy fiatal angol nő, a Gestapótól rettegve, hamis iratokat visz el Berlinbe egy zsidó tudósnak. Hamarosan holtan találnak rá a szobájában, Cambridge-ben, ezüstfecskendőjével elernyedt ujjai közt.
Egy exkluzív londoni klubban összeesküvést szőnek, ami a brit királyt és a legitim kormányt veszélyezteti. Amikor egy neves és előkelő, fasiszta érzelmű angol házaspárt kegyetlenül megölnek, Thomas Wilde, az öntörvényű cambridge-i történészprofesszor élesben találkozik a kémek és titkos ügynökök világával, amelyet addig csak könyvekből ismert. Minél inkább elmerül az események örvényében, annál több kapcsolatot talál az ezüstfecskendős lány halála és VIII. Eduárd király körül éppen akkor kirobbanó botrány között.


„– Vitatkozzanak velem! – nyomatékosította Wilde. – Követeljenek bizonyítékokat, vegyenek rá, hogy bizonyítsam a nézőpontomat, és kerüljenek olyan közel az igazsághoz, amennyire csak tudnak! Újra és újra vizsgáljanak meg mindent, amit hallottak, és alakítsanak ki saját véleményt a talált bizonyítékok alapján! És ha nem találnak bizonyítékokat, akkor maradjanak nyitottak a lehetőségekre! Legyenek olyanok, mint a nyomozók, máskülönben sohasem válnak jó történésszé.”