AZ ASKENÁZI FIVÉREK I-II.

Isaac Bashevish Singer egy életen át hajtogatta, hogy a bátyja, Joshua nálánál sokkalta nagyobb író volt. Nem hittünk neki, mert nála nagyobbat e műfajban elképzelni nemigen tudtunk, és mert Joshua Singer írása akkor még nem jutott el hozzánk. Aztán kiderült, hogy I.B. Singernek ebben is igaza volt. Attól ő még vitathatatlanul a novella koronázatlan királya marad, hogy kiderült: Joshua Singer valóban nagymestere a regénynek. Az Askenázi fivérek olyan bravúrosan van felépítve, úgy csavarodnak-gabalyodnak egymásba kibogozhatatlanul a szálak, hogy azt a mai napig kevesen tudnák utána csinálni. Majd’ hatszáz oldalon végigpereg a századforduló és századelő lengyel zsidóságának döbbenetes élete, elképesztő nyomora, az iparosodás és a vele együtt kivirágzó antiszemitizmus félelmetes légköre. És az öntudatra ébredő munkásosztály létért való küzdelme, a hirtelen meggazdagodás és az ugyanolyan váratlan összeomlás minden téren. Hogy a korral járó érdekekről és érdekellentétekről, érdekházasságokról és egyéb összefonódásokról ne is beszéljünk. Kár, hogy Joshua Singer korán meghalt, hogy nem hagyott ránk annyit, amennyit a bátyja, I.B., de reméljük, hogy azt a keveset most – pótolva a lemaradást – sorra átadhatjuk az olvasónak.