BÖGRE AZÚR

Kimondok minden mondhatót (a fecsegésben annyi báj van), de bárcsak arra volna mód, hogy mibenlétem konstatáljam. Bűbáj és varázslat rejlik Varró Dániel verseiben. A rímekre, ritmusokra könnyen rátalál, olyan biztonsággal, hogy azt gondolnánk, nem is kereste őket. Verslábaikat a szavak kényesen kinyújtóztatják, tükörképet játszanak, vagy visszhangot, s ezeregy más játékot eszelhetnek itt ki. Kötet bögrében úgyse volt még, ebben az itókában van ám néhány csepp nemcsak a mennyeiből, hanem a még mennyeibb Kosztolányi-azúrból is, de az egész mégis csak saját főzet: egy bögre azúr! Tessék kortyolgatni! Máma köhögni fogok Máma köhögni fogok. Nem mintha előre remegném. Ó, hát bánom is én, mit hoz a ronda jövő. Csak mondom. Mer az ember látja a nátha folyását. Rossz torok, aztán láz, orrfúvás, köhögés.