Tetovált papír

Vagány versek. Virgonc sorok. Rakoncátlan szavak. Fel - és elszabadult költészet ez, szerző látnivalóan úgy értelmezi újra az avantgárd vizuális és eszmei gesztusvilágát, hogy annak legnemesebb hagyományait írja felül. Ez a költészet az értelmezői terek elmozdulásában, átfedéseiben, egymásra kopírozásban és montírozásában érdekelt, éppen ezért a jelentései is állandó mozgásban vannak, ráadásul összetett, megtöbbszörözött szerkezetünk révén mindig más és más leggyakrabban ironikusak, még gyakrabban a bevett jelentések megkérdőjelezői és szétírásai. A remekbe szabott utaltságát mutatja, az egyik (szöveges vagy vizuális) vers a másikban folytatódik, és mindegyik közt szoros a kapcsolat. "Ez nem is vers /ez itt tetovált papír/ örök nyomot hagy / emléket idéz!" - ezzel s így kezdődik a címadó vers, melynek folytatása mintegy palinódiáként visszaveszi e négy sor összes állítását: "Ma is pontosan tudom miért/ szerettem az izét.... Na /tudomisén./ Nem rád tartozik!" Játék ez, a javából.