Tiger ​I & Tiger II

A ​német Tiger I-es és Tiger II-es − utóbbi Königstiger, vagyis Királytigris néven is ismert − a II. világháború leghíresebb, hatalmasabb nehézpáncélosai voltak. Félelmetes hírük a szövetséges katonák körében akkora nyugtalanságot keltett, hogy hajlamosak voltak elsiklani e nagyszerű, ám korántsem hibátlan konstrukciók gyengeségei fölött. Gazdagon illusztrált könyvében Anthony Tucker-Jones górcső alá veszi e páncélosok születésének és fejlesztésének történetét, harctéri alkalmazásukat, valamint eloszlatja az őket övező félreértéseket és hamis legendákat. A Tigerek túlbonyolított szerkezetek voltak, az előállításukhoz szükséges nyersanyag szűkösen állt rendelkezésre, előállításuk sok időt vett igénybe, és nehéz volt elvontatni őket a harcmezőről. Összesen csak mintegy 1300 Tiger I-est és kevesebb mint 500 Tiger II-est gyártottak, így legfeljebb helyi szinten voltak hatással a harcok alakulására. Ennek ellenére a 8,8 cm-es löveggel ellátott, vastag páncélzatú, brutális Tigerek köré idővel olyan mítosz szövődött, hogy a II. világháború legpusztítóbb páncélosainak tartják őket. A nevezetes harckocsikról szóló tényszerű ismertetőt a főbb változatokat, a kiegészítő berendezéseket és az azonosító számokat szemléltető színes ábrák teszik érthetőbbé. Anthony Tucker-Jones jó néhány könyvet írt a harcjárművek és a páncélos-hadviselés történetéről, emellett más történelmi témákról és a terrorizmusról is számos munkát jelentett meg. A hírszerzési közösségben végzett tevékenység után szabadúszó katonai szakértőként és hadtörténészként folytatta pályafutását.