Túlsó part

A gazdagon illusztrált versfüzér nem más, mint verses napló arról a tizennyolc évnyi embertelen küzdelemről, amelyet a költő a hőn szeretett felesége életéért a néma kórral, a rákkal és a Sátánnal folytatott – ahogy ő maga írja a kötet egyik emlékezetes szonettjében.(S e mondatban nagyon helyén van az a „hőn szeretett” kifejezés is, amelytől minket, a többséget már annyira elszoktatott a kor.) A költő úgy érzi, ha az asszonyában pusztító kórt próbálja legyűrni, a Sátánnal is küzd, mert a Mindenhatóról nem tudja feltételezni, hogy ilyen kegyetlenül bünteti a bűntelent. („Uram, miért?” – kérdi az Istentisztelet című befejező zsoltáros szövegében.) S a tizennyolc év heroikus küzdelmét és részleges sikereit éppen ez a rendíthetetlen hit magyarázza, s tulajdonképpen ebből a hitből nyeri erejét, alapenergiáját a költő és, mi több, a versek formája is: a kötet tizenöt opusában csak négy kötött verset (négy gyönyörű szonettet) találunk, a többi tizenegyet prózába tördeli a szenvedés és a fájdalom. Szóval Koncsol szövegeiben megtörténik a csoda: versei egy-két fáradt hasonlatot leszámítva szinte eszköztelenül emelkednek a költészet régióiba.”