A mi Széchenyink

A budapesti Romanika Kiadó gondozásában – „A Szent Korona öröksége” című sorozat XXXV. köteteként – jelent meg Tarics Péter tizenhetedik könyve, amely „a legnagyobb és leghívebb magyar”, gróf Széchenyi István életét, életművét, annak hatását, mához szóló üzenetét, iránymutatását, illetve halálának körülményeit dolgozta fel, a témában végzett legújabb kutatási eredményeit felsorakoztatva. A kötet a szerző három és fél évtizedes kutatómunkájának eredménye, tudományos alapokra helyezett, hiteles történeti utazás, rendhagyó monográfia. A mintegy 400 oldalas könyvben megfogalmazódnak Széchenyi korszakalkotó gondolatai a ma embere, a mai magyar közösségek számára. A szerző azokat a szilánkokat ragadja ki a Széchenyi-életműből, melyek hatással lehetnek magyar közösségi életünkre, gondolkodásunkra. A könyvből nem hiányzik a Kossuth-Széchenyi vita és annak vizsgálata, s a szerző foglalkozik József nádor és Széchenyi rendhagyó kapcsolatának hátterével, majd külön szemelvényben teszi lélektani elemzés tárgyává Széchenyi lelkivilága történéseinek hatásmechanizmusait. Fontos szemelvénye a kötetnek a Széchenyi géniuszmivoltát, kiemelkedő értelmi, illetve specifikus írói képességét, tehetségét, kreativitását, eredetiségét elemző tudományos értekezés, a Széchenyi magyar nyelvhez való vonzódását, a magyar nyelvvért való küzdelmét tárgyaló tanulmány, majd „magyarul tudását” bizonyító fejezet, valamint a Kárpát-medencei, balkáni és nyugat-európai utazás Széchenyivel. Emellett részletesen foglalkozik a szerző Széchenyi vallásosságával és hitével, feltárva a gróf hitéletének gyökereit, életvitelszerű jellemvonásait. Széchenyi István halálának okai és körülményei másfél évszázadon át tisztázatlanok voltak. Az akkori hivatalos verzió az öngyilkosság volt, s annak ellenére, hogy ezt soha senki nem bizonyította, mégis ez a változat konzerválódott a legerőteljesebben. Az öngyilkosság hamis elmélete – és ezzel együtt Széchenyi tébolyodottságának legendája – azonban megdőlt, mára teljesen elvesztette hitelét. Tarics Péter a könyvben tételesen megcáfolja, hogy gróf Széchenyi István öngyilkos lett volna, és kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal, valamint kriminalisztikai módszerekkel, a kriminológia és a büntetőjog tudományos eszközeivel támasztja alá, hogy Széchenyi 1860. április 8-án hajnalban politikai gyilkosság áldozata lett. Állítását minden részletre kiterjedő saját kutatásai alapján, a gróf halálával kapcsolatos dokumentumok feldolgozásával, a kor politikai konstellációjának és összefüggéseinek elemzésével, Széchenyi 1854 és 1860 közötti írásainak, valamint döblingi hagyatékának és utolsó napjai dokumentumainak alapos, szigorú vizsgálatával támasztja alá, különös tekintettel a rendőrségi jegyzőkönyvekre, a halotti bizonyítványra, a boncolási jegyzőkönyvre, az orvosi jelentésekre, a Goergen-per iratanyagára, illetve a halál körülményeivel kapcsolatos hivatalos dokumentumok, magyarázatok és tanúvallomások ellentmondásaira, megnevezve a gyilkosság okait, indítékát és előkészítésének politikai módszertanát. A könyv szerves részét képezi Széchenyi kézírásának rendszeres és hiteles pszichografológiai elemzése (1827 – 1860), amely egyértelműen cáfolja az öngyilkosságot. A szerző mindemellett tárgyilagosan és hitelesen – orvosi és pszichiátriai szövegkörnyezetben – írja le Széchenyi betegségeit, egyben bizonyítja a gróf teljes tisztánlátását – döblingi időszakának második felében (is). A könyvet rendkívül gazdag, egyetemes (90 oldalas) kép-, kordokumentum, térkép- és kollázsalbum színesíti, amely következetesen követi a kötetben tudatosan felépített mondanivalót. Emellett a könyvben megtalálható a szerző Széchenyi Istvánról írt egyfelvonásos drámája, amelyet 2011 szeptemberében nagy sikerrel mutattak be a Felvidéken a Széchenyi család tagjainak jelenlétében, majd a történelmi Magyarország területén, több helyen, három társulattal.