Sorsolják a kaszinótojást

1993, Budapest. András huszonéves. Kimaradt az egyetemről, és most azt tűzte ki célul, hogy néhány nap alatt eldönti, mit kezdjen a jövőjével. Közben pénzre is szüksége van, tehát bekarikáz egy álláshirdetést. Aminek messzemenő következményei lesznek. Maros András életteli humorú regénye a nagy kérdéseket boncolgatja, de nem pont úgy. Mi a különbség a sors és a véletlen között? Vajon mondhatjuk, hogy sorsolják a sorsunkat? „Ideje volt már egy ilyen könyvnek. Ami egy egész korszakot egyszerűen, láttató erővel idéz elénk. Öt hétköznap mágikus eseménytelenségében mindannyiunk máig tartó szellemi állapotát. Még történelmivé tett butuska évszámot is mellékel hozzá, hogy 1993. Pedig az előzmények is felrémlenek. És a következmények is. Igazi epika.” (Bereményi Géza) „Ó, azok a boldog 90-es évek! Nosztalgikus és neurotikus, fergeteges és felejthetetlen időutazás a kezdet kezdetéhez, amikor még új, esendő és szerethető volt minden, ami azóta régi lett és utálatos. Amikor a Sáfrányosban még sorsolták a kaszinótojást, és kis szerencsével még a legszerencsétlenebbeknek is lehetett egy kis szerencséjük.” (Erdős Virág) „Zűrök és galibák egy kínai boltban - Maros András finom szellemeséggel játszik rá a kilencvenes évekre irányuló nosztalgiára, és mutatja fel egyetlen kaszinótojásban az egész világot.” (Garaczi László) „Csatoljuk be az öveket, és utazzunk vissza Maros András történetének szereplőivel a fényes jövőbe. Nem gondoltam, hogy egy kilencvenes években játszódó regény aktuális lehet 2022-ben, pedig ez teljesen logikus, amikor az óramutatók hátrafelé forognak. Röhögünk magunkon, egymással, és jobban megértjük, hogy mi van most. Jó lenne, ha ilyen meglepetéseket tartogatna számunkra a múlt.” (Totth Benedek)