Álmodtam egy világot magamnak...?!

Akkor tehát bele a közepébe, ahogyan a Főhős is teszi a visszaemlékezései elején. Valójában ez egy letehetetlen kötet. Tényleg. Megérte rá évtizedeket várni, hogy végre egy ízig-vérig Rock + Roll könyv szülessen. Olyan, amilyet csak egy rocksztár írhat. Alapi István ugyanis nem kertel. Kendőzetlen – és igenis kíméletlen – őszinteséggel mesél. Időnként talán kéretlenül is nyíltan mondja bele a szemünkbe azt, amit más nem merne. Nem akar szépírót játszani, nem is akar annak látszani, hanem mesél. Hatvanhoz érve megteheti. A kerek születésnap, a megélt évtizedek feljogosítják erre. Ez a kiadvány pontosan olyan lett, amilyennek minden, a témában született műnek lennie kellett volna már eddig is. Vagyis a túlzott udvariaskodástól mentes, a rázósabb témákat sem kikerülő életrajznak, ami semmiképpen nem egy emlékirat, sokkal inkább az „Alapi-sztori”. Azokkal a képkockákkal, ahogyan ő megélte a legendás korszakokat, a sztárrá válás lépcsőfokait. Állítólag az álmok veszélyes dolgok. Sokak szerint azért, mert ha nem vigyáz az ember, a végén még valóra válnak. Alapi Istvánnak eszébe sem jutott, hogy óvatos legyen. Olyan tűz égett benne, ami kevesekben. Egy megfoghatatlan, belső erő hajtotta, egy szívós, folyamatosan bizonyítani akaró vágy, ami végül a legnagyobbak közé emelte. Pedig – hozzám hasonlóan – az Óperenciás tengeren is túli Salgótarjánból jött, mindenféle ajánlólevél nélkül és lett egy műfaj ikonikus alakja. A legnagyobb magyar gitárosok egyike. E könyv születésének pillanatában épp 35 éve tagja Magyarország legjobb rockzenekarának, az EDDA Műveknek. Számomra egyébként Alapi a rocksztárok rocksztárja. Nézzenek csak rá. Eleve ott az a fazon, a senki máséval össze nem hasonlítható megjelenése. A hangszeres tudásához pedig elég annyi, hogy Pataky Attila nem véletlenül nevezi őt a gitározás Paganinijének. Azt eddig is tudtuk, hogy Alapi a szívünkre hatva, kristálytiszta őszinteséggel játszik a gitárján. Hittel és szívdobogtatóan nagy tehetséggel. Magánemberként azonban most először enged betekintést ennyire intim közelségben az életébe. Szívből ajánlom emlékmozaikjait az olvasónak, amelyet kötelezővé tennék minden zenerajongónak, hiszen hiteles kordokumentum született. A Főhős segítségével ugyanis megérthetjük az elmúlt ötven-hatvan évet a nagy reményektől a világforgató álmokon keresztül a tömény valóságig. És az a bizonyos „Kör” még korántsem zárul be… S. Miller András