Az ötödik pecsét

A nyilas-uralom idején játszódó történetben – amelyből Fábri Zoltán rendezésében nagyszerű film is készült – egy négyfős baráti társaság szokásához híven összegyűlik egy kis esti borozgatásra, eszmecserére. Aznap a társaság ötfősre bővül, és az apró-cseprő napi ügyek megbeszélése mellett egy komoly filozofikus kérdés is terítékre kerül: ha maguk dönthetnének arról, hogy haláluk után egy gazdag, ám kegyetlen és zsarnoki uralkodó vagy egy megalázott, megnyomorított, de tiszta lelkiismeretű rabszolga testében születhetnének újra, vajon melyik mellett tennék le a voksukat? A kérdés még hazatérésük után is foglalkoztatja őket, és sorsuk úgy alakul, hogy hamarosan valóban választaniuk kell a tiszta lelkiismeret és a szabadság között, méghozzá úgy, hogy az előbbi a halált, utóbbi pedig a megalázottságot jelenti. Vajon tiszta szívvel meghalni, vagy – a mások iránt már korábban vállalt felelősség miatt – megtörten tovább élni a nehezebb vállalás? Vajon mi hasonló helyzetben hogyan cselekednénk? Hiszen „mindannyian oda vagyunk kötözve más emberek életéhez, és nem dönthetünk szívünk szerint!” „Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg.” Jel 6.9