Rézeleje

„Úgy vagyok vajdasági, hogy megrekedtem a múltban." – vallja magáról az 1991 óta Budapesten élő Déry-, József Attila-, Márai-díjas író. Legújabb regényének színtere is egy meg nem nevezett bácskai falu, a felelevenített múlt pedig a második világégés utáni három évtized. Majoros Sándor a tőle megszokott utánozhatatlan nyelvi leleménnyel vezeti olvasóját ebbe az izgalmas, egyszerre ismeretlen és otthonos közegbe. A helybéli pálinkafőző hihetetlenül valóságos központja a regénynek, melynek minden oldala az élet legfontosabb értékgazdag és értékvesztett tartományába kalauzol. A magával ragadó történet sodrása felszínre hozza az emberi lét harmonikus és szélsőséges szépségét. Istenhit és babona, család és viszály, kocsma és templom, szeretet és kegyetlenség, barátság és árulás, szenvedés és játékosság, zene és csönd hatja át Majoros által már megszokott szarkazmussal ábrázolt főhőseink sorsát. A szereplők egyszerre misztikus különösséggel és földhözragadt egyszerűséggel élik egyszeri és megismételhetetlen életüket, botladoznak a szerelem útvesztőiben, a politika mindenkori ármányai közepette, otthoni és messzi kalandok részesei. A páratlanul olvasmányos regény a bácskai jellegzetességeken túlmutatva mindannyiunk sorsának sűrítménye.