A Napló

Szinetár Miklós: Rendszeres nézője vagyok a Heti Naplónak. Azért szeretem különösen, mert remek riporterek vannak, akik nemcsak megkérdezik, amit meg kell, akik nemcsak megszólaltatják, akit meg kell, hanem arra is ráveszik a nézőt, hogy vonja le a tanulságokat.<br> <br> Bochkor Gábor: Azért nézem a Heti Naplót, hogy ellenőrizzem Andrist, rendesen felkonferálja-e az én műsoromat. Vicces, de nem teljesen igaz. Miután Magyarországon teljesen kiveszőben van az oknyomozó újságírás, Andris kimondottan jó érzékkel tartja életben ezt a műfajt témaválasztásaival, stábjával. Neki elhiszem, hogy aggódik, megdöbben vagy éppen gyerekkorát éli újra Dézsi retro riportjai közben... és utána már tényleg az én felkonfom következik Karcsikával integetve.<br> <br> Kern András: "Sárm" van benne. Mármint a Heti Napló műsorban. Mert az, hogy hírekre reagál, tájékoztat, interjúzik, beszél, szavaztat, ismeretterjeszt - azt sok más műsor is megteszi, nem mindet nézem. Ezt, ha tehetem: igen. Hogy ez Karcsikától, a kutyától van-e, vagy az összes munkatárstól, az összedolgozó és családiasan együttműködő riporterektől, a barátságos hangtól - nem tudom. De nézem. És most olvasok is róla, szívesen. Van benne "sárm"...<br> <br> Risztov Éva: "Végre egy műsor, amely kutyabarát!"<br> <br> Rónai Egon: Ennek a műsornak, a Naplónak van küldetése. Van stílusa és mondanivalója. Érzékeny, ha arra van szükség, kemény, ha az kell. Ami nélkül nem menne: van csapata és van vezetője. És a legfontosabb, hogy van rengeteg nézője és komoly rajongótábora!<br> Ez a Napló most kinyílik és alkotói teleírják az oldalakat. Figyelemre méltó emberek és remek kollégák, szeretettel ajánlom gondolataikat!