BAMBINI DI PRAGA 1947

Ursula kisasszony, mi illúziókat árulunk az embereknek. Nyugdíjat. Az iparosok kapnak egy papírt, ők viszont a papírért pénzt adnak nekünk. És ha elhiszik, hogy ez, amit mondunk nekik, igaz, akkor boldog jövőjük van magyarázta Viktor úr, és mélyen a vízirózsás lány szemébe nézett. Maga reményt árul kérdezte a lány. Igen bólintott Vikor úr, akárcsak Krisztus urunk, amikor kereskedelmi ügynök korában felkereste a klienseket a Genezáreti-tó környékén a Hit, Remény, Szeretet cikkel hát mi is pontosan úgy Négyen járják 1947-ben a kisvárosokat az Aggkori Segély ügynökeként, képviselőjeként, hogy összeírják mindazokat, akik nyugdíjat akarnak. A miniszter úrnak az volt a kívánsága, hogy ezt az akciót kizárólag rendes emberek csinálják. Négyük közül három igazi szélhámos, a negyedik azonban csak beépült közéjük: ügynök ő is, csak éppen a Hatóság embere, aki csak arra vár, hogy a megfelelő időben letartóztassa őket. Egy hentesboltban kezdődik a történet, s egy elmegyógyintézet holdfényben fürdő kertjében végződik bilincskattanással. Közben azonban lezajlik egy feledhetetlen utazás Bohumil Hrabal irányításával: állomásról állomásra érkezünk, betérünk egy hentesüzletbe, nem maradunk kívül a drogista ajtaján, kukkolóként leshetjük, mi történik, mi hangzik el egy olyan tánciskolában, ahol i?1elaggott iparosok, tintanyalók meg néhány bolond és kivénhedt agglegény gyakorolja egymás közt a valcert és az illemtant. Valóságos világban járunk, de Hrabal elementáris erővel nagyszabású cirkusszá, karnevállá, szürreális látomássá rajzolja esendő, kisszerű figuráinak minden gesztusát, minden mondatát, egész életét. Bohózatot játszat, s közben haláltáncot járat velük.