Reinkarnáció - Az újjászületés problematikája

Az újjászületés elméletének valódi alapja a lélek fejlődése, vagyis, hogy a lélek áttöri az Anyag (Májá) fátylát, és fokozatosan rátalál önmagára. Ha a lélek tényleg fokozatosan kivirágzik, akkor az újjászületés intellektuális szükségesség, logikailag elkerülhetetlen következmény. Sri Aurobindo Az európai elmét az újjászületés elméletében jelenleg ugyanazon személyiség megmaradásának gondolata vonzza. Hiszen az életet szerető ember az önmagának tartott személyiség, a mentális, az idegi és a fizikai összetevő felbomlását vagy megszűnését nehezen viseli, és csábítja a túlélés és fizikai visszatérés gondolata. Az egyetlen ellenvetés, amely az újjászületés elfogadásának útjába áll, hogy az emlékezet láthatóan nem marad meg. Az ember az emlékezet – mondja a modern pszichológus –; mi haszna van a személyiségem megmaradásának, ha nem emlékszem a múltra, és nem vagyok tudatos róla, hogy még mindig és folyamatosan ugyanaz a személy vagyok? A Védántin gondolkozók teljesen más szempontból vizsgálták a témát. Nem ragaszkodtak a személyiség megmaradásához, nem azt illették a magasztos „halhatatlan” jelzővel. Látták, hogy a személyiség egy folyamatosan változó elegy, ugyanazon személyiség megmaradása pedig nonszensz, ellentmond önmagának.