Vidrahold

Luke utálja az életét. Apja csak az új családjával törődik, anyja pedig elhozta őt a nyári szünetre erre az isten háta mögötti skót szigetre, ahol nincs is nyár. A helyiek szóba sem állnak vele, térerő nincs, internet csak elvétve. Luke magányos és iszonyú dühös. Aztán egy nap találkozik Meggel, aki nagyapjával él egy csónakházban. Az öreg furcsa, ijesztő történeteket mesél, de hát ezek a skót szigetek tele vannak legendákkal. Amikor a gyerekek megmentenek egy elárvult kis vidrát, és Luke kezdi úgy érezni, hogy az élet nem is olyan pocsék, furcsa és ijesztő kérdések merülnek fel benne. Lehet, hogy amit legendának vélt, nem is az? Lehet, hogy az öböl tényleg veszélyeket rejt? Lehet, hogy épp őrá leselkedik veszély? És egyáltalán, mi az a VIDRAHOLD?! A sötétség sűrűsödik. Ködös alakok úsznak el a hold előtt, szellemszerű lepellel burkolják be, elveszik tőle sápadt fényét. Jeges szél kavarog a nyakam és a karom körül. Mi történik az időjárással? A csónak imbolyog alattam, megdől és fordulni kezd. Egyszer csak felüvölt a tenger. Az arcomba vág az eső, elvakít, alig kapok levegőt. A hullámok elragadják mindkét evezőt. Nekiverődnek a csónak oldalának, pörögnek a hullámokon. Az egyik felágaskodik a vízen, attól félek, fejbe csap. Szürke ködcsápok kavarognak körülöttem. Különös fények úsznak és nyúlnak felém az örvénylő víz színén, megnevezni sem tudnám a színüket. A hold kísérteties, sápadt zöld fényben dereng. Hát ez az! Az öregnek igaza volt.