A műalkotás lényege - Pars pro toto

Romano Guardini, a huszadik századi német teológia és művészetelmélet meghatározó alakja beszédeivel, nyilvános előadásaival, időnként egészen szűk körben vezetett filozófiai kurzusaival és egyetemi óráival a II. világháború alatt elszenvedett kényszerű hallgatás után mind a megújuló német és európai szellemiség, mind konkrétan a katolikus gondolkodás meghatározó alakja lett. Tekintélye és hatása nem korlátozódott Európára, amit az is kiválóan érzékeltet, hogy 1986-ban az argentin Jorge Mario Bergoglio, a későbbi Ferenc pápa pontosan Guardini tanulmányozása céljából érkezett Németországba, ahol doktori értekezést kívánt írni a német gondolkodó filozófiájáról. Kötetünk Guardini műalkotásokkal, művészettel és esztétikai kérdésekkel foglalkozó, különféle műfajokba sorolható (többek között levél vagy megnyitó beszéd formájában megszületett) írásainak gyűjteménye. A témáikban és formai jegyeikben is különböző szövegek átfogó képet adnak az életművet meghatározó törekvésről, vagyis a szépség vallási rangjának rehabilitálásáról. „A műalkotásban tehát megszűnik az elkülönítettség. Az alkotás terében egymás társaságába kerülnek a dolgok, az ember pedig oly módon kerül közel valamennyihez, ahogyan a közvetlenül adott világban sohasem. Ezáltal az alkotás világába belépő, az alkotás világát átélő szemlélő maga is a teljességben tud élni.”