Pánikra semmi ok

„Amikor végeztem a másolással, az üvegre tettem a kezem, és a tenyeremről is készítettem egy másolatot. Néztem a vonalakat a bőrömön, és azt kívántam, bárcsak képes lennék olvasni bennük. Tudni akartam, mi vár rám, mert abban a pillanatban egyáltalán nem láttam a jövőmet. Nem tudtam elképzelni, hogyan leszek képes megőrizni a titkot egész életemben. Mégis biztos voltam benne, hogy megőrzöm. És már akkor, tizenhat évesen tudtam, hogy gyűlölni fogok mindenkit, aki szeret, aki törődik velem, aki segít rátalálni az utamra, az életre, amit majd élni fogok, gyűlölni fogom őket, mert sosem mondhatom el nekik, hogy ki vagyok, hogy mit tettem.” A 16 éves Frankie művészlélek, unatkozó diák, igazi különc, aki éppen azon van, hogy túlélje a nyári szünetet a Tennessee állambeli szürke kisvárosban, Coalfieldben, amikor találkozik a hasonlóképp csudabogár Zeke-kel, a tehetséges képregényművésszel. Szerelmes és kreatív szikrák csiholódnak közöttük, és az alkotópáros aláírás nélküli poszterekkel plakátolja ki a kisvárost, rajta rejtélyes szöveggel, ami mindenkit megbabonáz: „A peremvidék dzsungelében, mit aranyásók leptek el, élünk mi, szökevények, nyomunkban csikasz törvény liheg.” A poszterek egyre több helyen ütik fel a fejüket, és a helyieken, akik nem győzik megtippelni, vajon ki állhat mögöttük, eluralkodik a pánik. Lehet, hogy sátánisták? Gyerekrablók? A véget nem érő pletykák tragikus következményekhez vezetnek, amelyek jócskán túllépik a kisváros határait. A Pánikra semmi ok bátor történet a felnőtté válásról, Kevin Wilson jellegzetes szellemességével és ragyogó prózájával. Egészen finom látlelete az első szerelem és az alkotás erejének, egyúttal a kísértő titkok regénye is, mely megmutatja, végül mit is szabadít fel az igazság