Paulus (új kiadás)

„Ha van irónia, akkor az a végtelen sok hang, nyelv, szókincs, szólam szabad és játékos egymásba fűzése, az egyetlen érvényes megszólalási mód tagadása: az elbeszélő pusztán látszólagos uralma az elbeszélt (még inkább: mondott) felett. Ez a romosság iróniája; azé az elképesztően keserű történelemszemléleté, amely a königsbergi színben kulminál (s ha valahol, itt fut össze a két szál: a volt Szovjetunióban, amelyen annyiszor »átsöpört a történelem vihara« [fuj! fúj!], hogy az egymásra rakódott rétegek egyikéből sem látszik szinte semmi, a térképek érvénytelenek: folyamatos hadszíntér, összeomlott rendszer).” Kálmán C. György (Beszélő, 2002) Huszonkét éve, 2001-ben jelent meg Térey János nagy hatású verses regénye, a Paulus. Az ezredforduló budapesti programozó-hekkerének és a sztálingrádi csata Paulus tábornokának pálfordulását követő mű nemcsak egymással állítja szembe és párhuzamba a fő karaktereket, de azzal a Pál apostollal is, aki megtérésével új irányba fordította a keresztény vallást és egyházat. "Mert munkanap jön munkanapra, S az ügynök Pál vihart arat. Ó, adatrablók bús csapatja, Klaviatúrás gályapad! A Termann Művek modem-őre Phreakert szagol ki jóelőre: A bázis előtt lesben áll E modern telefonbetyár, Passwordöt kér, felőrli rendre Titkárnőink idegzetét. »Becserkésszük telephelyét!« Hálóra kapcsolt, őszi elme, Képernyődet most otthagyod, S futtatsz hétvégi programot."