Határon innen, határon túl - Egy áttelepített komáromi család sorsa a 20. században

Hetekig tartó munkával összepakoltuk ingóságainkat leltárral ellátott számozott ládák tömkelegébe. Apám így írt életünknek erről a tragikus és szomorú eseményéről: „Három tehervagont kaptunk, ide pakoltuk be az összes megmaradt vagyonunkat. Csak a vasútállomáson tudtuk meg, hogy Békéscsabára vagyunk irányítva, és 1948. szeptember 18-án elindult velünk a vonat a bizonytalan jövő felé. Néhány napi vagonélet után érkeztünk meg Békéscsabára. A magyar Áttelepítési Kormánybiztosság megbízottja fogadott bennünket, és megmutatta a házat, amit a komáromi házunkért cserébe kaptunk. A látvány nagyon lesújtó volt. Vályogból készült, patkányok által sűrűn lakott parasztház volt. Nem akartam elfogadni, de mivel Békéscsabán gimnázium is volt, kisebb fiam miatt mégis elfogadtuk." Így ért véget súlyos lelki megrázkódtatást és komoly vagyoni veszteséget elszenvedett családunk életének felvidéki szakasza. Az otthonból való elüldözés tragédiáját rajtunk kívül még további több tízezer felvidéki család is elszenvedte. Ezzel a könyvvel kívánunk az ő szenvedéseiknek is emléket állítani. (Részlet a könyvből)