A jövevény - Találkozások 3.

Anyaság. A legtöbb kislány, amikor önfeledten babázik, a lelke mélyén már anyává lesz. Eljátszik mindent, amit látott addigi élete során, és azt is, amit nem. Horgolt vagy műanyag, bájos vagy furcsa külsejű babával bánik úgy, mintha az édesanyja lenne: beszél hozzá, ringatja, altatja, eteti, nevelgeti, éppen úgy, ahogy vele bánnak. Vagy ahogyan szeretné, hogy bánjanak vele. Vagy épp úgy, ahogyan soha nem láthatta, amire nem emlékezhet, ami nem az ő tapasztalata. De akkor kié? „Te döntöd el, hogy a múltadból mit teszel le és mit viszel tovább, tehát te döntöd el, hogy a múltad vagy te magad irányítod az életedet. Ez a szabad akarat lényege. De ehhez ismerned kell, hogy honnan jöttél. Tudnod kell mindent, ami ez idáig meghatározta, hogy éppen hol tartasz az életben.” Bauer Barbara négyrészes kisregénysorozatának harmadik kötetében apró történeteken, mindenkori anyák egymásba fonódó, generációról generációra átnyúló rövid epizódjain keresztül építi fel az anya figuráját. Az anyaságra készülve szakkönyveket olvastam, anyukákkal beszélgettem, akikről úgy gondoltam, hasonló értékrend mentén haladnak. A férjemmel elméleteket gyártottunk arról, hogy milyen szülők leszünk, miközben izgatottan vártuk, hogy végre megismerjük ŐT. Aztán a születésével nem csak őt ismertem meg. Folyamatosan tükröt tart elém, amiben látom felvonulni a múltamban felsorakozó anyák minden örömét és bánatát, félelmét, traumáját, és tudom, hogy én magam is óhatatlanul kódolom őbelé a sajátjaimat is. Bauer Barbara