Itt majd más lakik

Olvassunk Borsi Bálintot? Én e kérdésre bólintok. Így szól: „utánam ezt csináld!” és ódát ír meg szesztinát, a szakmát virtuózan űzi, bár szavait furcsán betűzi – lemarad itt-ott egy betű, de ez kicsit se szembetű’ –, lazán vesz minden kötöttséget, én minden versén röhögcsélek. Nem az a súlyos költészet, mire a medvék fölnéznek, pedig bizony ezek a medvék, ha fölnéznének, jobban tennék, mert van súly benne, és olyasmi, ami a fejre tudhat esni – egy üllő vagy egy zongora, vagy felfal mondjuk egy boa. Csak az olvassa verseit, ki nem Soroksáron lakik, akinek az se katasztrófa, hogyha a humor akasztófa, ki saját véleménye híve, s egy plázaparkoló a szíve, amiben olykor elröhincsél a csokinyusz s a marhasintér. Varró Dániel * Mikró ha nem barnul banán se nézve be, és Istennek se föl nem forr a víz, hát szöszmötölve, véve észre se, egy év megint hová, mint sorba tíz hová siettetik, ki végre ráér, megszokni kezdtem épp, hogy itt levés, az évek, mint a mikróban, ha tányér, csak körbe-körbe, aztán pittyenés